"Szatmári hősök sírjai Przemyślben"

Szatmari"Szatmári hősök sírjai Przemyślben" - a Przemyśl-erőd egyik védelmezőjének levele, amely 1916 elején jelent meg az egyik helyi magyar újságban.

„Szatmári hősök sirja Przemyslben.
— A „Szamos” eredeti tudósítása. —
Szatmár, jan[uár] 4.

A „Szamos” olvasói bizonyára emlékeznek még Petruska Vilmos 12. gyalogezredbeli I. oszt[ályú] számvivő altiszt nevére. Ő volt az, aki Przemysl elestekor orosz fogságba került és az orosz fogolytáborból az első kicserélt rokkant-transporttal megszökött, ezer veszedelmen át hazajött és jelentkezett ezredénél.

Petruska Vilmos menekülésének érdekfeszitő történetét annak idején ösmertettük a „Szamos”-ban, de a befejezést hadászati érdekeket érintő okokból nem közölhettük le.

Petruska most ismét kijutott Przemyslbe, ahonnan a következő levelet irta hozzánk:

Tekintetes szerkesztő ur!

Tudatom, hogy e hóban hivatalos kiküldetésben voltam az orosz harctéren. Visszafelé jövetelemkor Przemysl utamba esett, hol az ösmerőseimet fölkerestem. Többek között nagy volt a viszontlátási öröm, mikor a lengyel tanító házában megjelentem. (Ez a lengyel tanitó sokáig rejtegette Petruskát a házában, mikor az oroszok bevonultak Przemyslbe.) A vár ostroma illetőleg körülzárási ideje alatt készült többféle emléktárgyaimat megtartották, melyeket mostan magammal hoztam.

Továbbá találkoztam Eugénia Szpondrauska, lengyel leánykával, ki elfogatásomkor az orosz hadbíróság előtt mint védőm szerepelt.

December 18-án kimentem a zuravicay [żurawicai] temetőbe, hogy meglátogassam a Przemysl vár vedelmébe velem küzdött és elesett hősök sírjait, hol a következő föliratu sirokat találtam.

Egy közös sir:

„Itt nyugszanak a haza és Przemysl várának védelmében hősi halált szenvedett honvédeink: Csorba Antal, Sillai József, Blau Gusztáv, Pauluk Pál, Vajda Áron, Pikkel Jakab, Kádár György, Plerzsolya István, Kovács Simon, Kun János, Varga Gábor, szatmári 16. honvéd menetezredbeli bajtársaink. Nyugodjatok békességben. 1914”.

Ez a közös sir igen szépen van gondozva.

Magán sirok:

Gálik János, Pekárovica Ferencz, Rohm Antal 8. h. gy. e Petrehics Sándor 32. h. gy. e., Sátor Ernő 13. h. gy. e., Jeskó István, Matz Mihály, Kun Szabó Lajos, Hemert János, Albert János 5. h. gy. e.

Ezek a sirok gondozottak.

Ezeken kívül találtam a temetőben és a 12. mű közelében [XII. “Werner” erőd Żurawicaban] 76 gondozott hősök sírját jelzés nélkül és 53 gondozatlan sirt.

Ezt kérem szíveskedjék a szerkesztő ur belátása szerint lapjában közölni, hogy hozzátartozóik tudjanak róluk.

Maradok szívélyes üdvözlettel a szerkesztő urnák Petruska Vilmos, I oszt[ályú] számv[ivő] alt[iszt].

Petruska Vilmos mindkét háborút túlélte. Az első világháború után Egerben élt. 1973-ban halt meg 82 éves korában.

Szerkesztette Pomykacz Tomasz

Forrás:

„Népújság”, 1973, 30. szám.

„Szamos”, 1916, 5. szám.